Kínai, maláj és indiai ékszerek

Szingapúr népessége elsősorban kínai, maláj és indiai származású emberekből áll. Ez a három nagy népcsoport határozza meg döntően azt a kulturális sokszínűséget, amely annyira jellemző erre az apró városállamra. A helyi ékszertervezők alkotásait is ezeken a különböző etnikumokon keresztül érthetjük csak meg igazán. Ebben a posztban pár sorban összeszedtem az adott népcsoportok ékszereinek legsajátosabb vonásait. A kínai, maláj és indiai alkotásokról külön-külön könyvet lehetne írni, emiatt itt csak egy lényegi, rövidített leírást találtok.

KÍNAI ÉKSZEREK

A kínai ékszereken kezdetben sokáig a perzsa és az indiai hatás érvényesült: saját hagyományos stílusjegyek viszonylag későn, a 11. század végén jelentek csak meg. A különféle alkotásokon mindvégig érzékelhető a hatalmas ország kulturális sokfélesége. Eredetileg a fejtetőn hordott vagy hajba tűzött ékszerek voltak a legelterjedtebbek: például a tiarák, diadémok és hajtűk. Kimondottan jellemző a mai napig a szimbolikus és reprezentatív állatábrázolás. Leggyakrabban a sárkány, főnix, aranyhal, tigris, majom, denevér és a különböző madár alakok jelennek meg az ékszereken. Emellett a felhők, virágok és gallyak is állandóan visszatérő minták. Ezekhez a formákhoz a kínaiak gazdag vallási és kulturális jelentéskört társítanak. A fél- és drágaköveket bizonyos betegségek gyógyítására, megelőzésére és a hosszú élettartam elérésére kezdték el hordani eredetileg, de később a hatalom megjelenítésének egyik eszközévé is váltak. A hosszú évszázadokon át használt legnépszerűbb anyagok a jáde kő, a gyöngy, a türkiz és a korall voltak. Régen a kínai kultúrában a jáde – amelyből leggyakrabban a zöld színűvel találkozhatunk – értékesebb volt, mint az arany.

Jégmadár tollából és selyemből készült hajtű, amely egy éppen pillangóvá alakuló hernyót ábrázol - Qing-dinasztia (kép forrása: itt)

Egy pár arany hajtű főnix motívummal díszítve - 16. század közepe (kép forrása)

Faragott jáde kőből készült, sárkány alakot ábrázoló medál - a keleti Zhou-dinasztia idejéből (kép forrásáért kattints ide)

MALÁJ ÉKSZEREK

A tradicionális maláj ékszerek stílusát egyszerre formálta az iszlám hagyomány, illetve a különböző gyarmatosító országok kultúrája (leginkább Anglia viktoriánus kori hatásai). A muszlim hit miatt kerülték az ember és állat ábrázolásokat, így a stilizált növényminták (indák, levelek, virágok) és a geometriai formák kerültek előtérbe. A maláj ékszerek jellegzetes, természet ihlette stílusa sok esetben kísértetiesen hasonlít a szecesszió éveiben Nyugat-Európában született alkotásokéhoz, azonban megjelenésükben ezek tagadhatatlanul ázsiaiak. Ahogy Kínában és Indiában, ebben a térségben is elsősorban a sárga aranyból készült darabokat szerették a legjobban. A 20, 22 vagy 24 karátos arany ékszereket gyakran vásárolták befektetési célokkal. A kevésbé tehetősek szintén a sárgás színű kiegészítőket részesítették előnyben: így az aranyozott ezüst, illetve a sárgaréz ékszerek is elterjedtek. A maláj alkotások másik fő stílusjegye a rózsa-csiszolású gyémánt és a színes drágakövek használata. Népszerűek voltak többek között a kék és rózsaszín árnyalatú Ceylon kövek, amelyekkel a rubint és a zafírt idézték meg. Bár a jelenlegi palettán találkozhatunk ilyen darabokkal, ám eredetileg a gyöngy és a jáde kő használata nem volt jellemző a maláj ékszerekre.

Arany nyaklánc gyémánttal díszítve (kép forrása: itt)

Aranyozott ezüst karperec thai stíluselemekkel (kép forrásáért kattints ide)

Arany medál gyémánt kövekkel (kép forrása)

INDIAI ÉKSZEREK

Az indiai ékszerek kezdetektől apró részletekben gazdag, leggyakrabban virág motívumokkal díszített darabok voltak. Stílusukra nagy hatást gyakorolt a mogul időszak, amikor a hindu és a muszlim művészet találkozásából új formák és minták születtek. Ekkoriban terjedt el a zománcozás technikája, amellyel elsősorban az ékszerek hátoldalát díszítették. A legkedveltebb anyagok a sárga arany, a gyöngy és a különböző drágakövek (elsősorban a rubint, smaragd, gyémánt és a zafír) voltak. Leggyakoribb motívumoknak az elefántok, papagájok, pávák, kobrák, növényminták (például a lótuszvirágok) és a különböző istenségek minősültek. A széles körben elterjedt fejdíszeket királynők és ünnepekkor közrendű nők viselték, de a mogul időszakban elsősorban férfiak hordták (ezzel díszítették turbánjukat). Jellemzőek a térségre a különböző karperecek és karkötők, amelyek közül nagyon népszerűek voltak a felkaron hordott darabok. Különleges alkalmakon szívesen viseltek a nők olyan karláncot, amely a kézfejet díszítve öt vagy egy gyűrűben végződött. A bokát és a lábfejet ékesítő darabok szintén hagyományosnak számítanak. Tradicionális indiai ékszer még az orrgyűrű és a hajfonatdísz is, ami mára a menyasszonyok és a férjezett nők darabjává vált.

Esküvői kollekcióból származó tradicionális orrgyűrű (kép forrása)

Mogul időszakban készült karperecek (kép forrása itt)

Drágakövekkel díszített Kundan ékszerek (kép forrásért kattints ide)

Borbély Gabriella, Párizs, 2017 február